Az Integrált Szolgáltatási Digitális Hálózat (ISDN) olyan hálózati technológia, amely támogatja az egyidejű hang- és adatforgalom digitális átvitelét, valamint támogatja a videókat és a faxokat. Az 1990-es években az ISDN népszerűsége szerte a világon, de nagyrészt a modern távközlési technológiák helyettesítette.
Az ISDN története
Mivel a távközlési vállalatok fokozatosan átalakították telefonos infrastruktúrájukat az analógról a digitálisra, az egyes lakóépületekhez és vállalkozásokhoz (az úgynevezett "utolsó mérföld" hálózathoz) kapcsolódó kapcsolatok továbbra is a régi jelzési szabványokon és rézhuzalokon maradtak. Az ISDN-t arra tervezték, hogy a technológiát digitálisra vigyék át. A vállalkozások elsősorban az ISDN értékét találták az asztali telefonok és faxkészülékek nagyobb számának köszönhetően, melyeket hálózataik megbízhatóan támogattak.
ISDN használata az internethez
Sokan először ismerkedtek az ISDN-mel, mint a hagyományos dial-up internet-hozzáférés alternatívájaként. Bár a lakossági ISDN internetszolgáltatás költsége viszonylag magas volt, egyes fogyasztók hajlandóak többet fizetni egy olyan szolgáltatásért, amely 128 kbit / s sebességű kapcsolódási sebességet hirdetett fel, szemben a 56 kbit / s (vagy annál lassabb) dial-up sebességgel.
Az ISDN internethez való csatlakozáshoz hagyományos modem helyett digitális modemet kellett igényelni, valamint ISDN szolgáltatóval kötött szolgáltatási szerződést. Végül az újabb szélessávú internetes technológiák, például a DSL által támogatott sokkal nagyobb hálózati sebességek felhívták a legtöbb vevőt az ISDN-re.
Bár néhány ember továbbra is használja a kevésbé lakott területeken, ahol jobb lehetőségek nem állnak rendelkezésre, a legtöbb internetszolgáltató fokozatosan megszüntette az ISDN támogatását.
Az ISDN mögött meghúzódó technológia
Az ISDN hagyományos telefonvonalakkal vagy T1 vonalakkal (egyes országokban E1 vonalakon) működik; nem támogatja a vezeték nélküli kapcsolatokat). Az ISDN hálózatokban alkalmazott szabványos jelzési módszerek a távközlés területén találhatók, beleértve a Q.931 kapcsolatot és a Q.921 kapcsolatot.
Az ISDN két fő változata létezik:
- Alapértelmezett frekvenciainterfész (BRI-ISDN) : Az ISDN formája, amelyet a fogyasztók Internet-hozzáférési lehetőségként ismernek el, a BRI rendszeresen működik a rendszeres rézvonalakon, és támogatja a 128 Kbps adatátviteli sebességet mind a feltöltésekhez, mind a letöltésekhez. Két 64 Kbit / s adatcsatornát hívócsatornak (más néven DS-0 kapcsolatot távközlésben) továbbítanak, míg egy 16 Kbps-es csatorna kezeli az irányítási információkat. A távközlési szolgáltatók néha ezt a szolgáltatást ISDN2-nek hívják, amely a két adatcsatorna beállítására utal.
- Elsődleges frekvenciainterfész (PRI-ISDN) : Az ISDN nagysebességű formája támogatja az 1,544 Mbps teljes sebességű T1 sebességet (és akár 2,048 Mbps az E1-en). A T1-en a PRI 23 párhuzamos hordozócsatornát használ, amelyek mindegyike 64 Kb / s-os forgalmat bonyolít le, szemben a 2 ilyen BRI-csatornával. Európában és Ázsiában a szolgáltatók gyakran hívják ezt a szolgáltatást az ISDN30-nak, mivel az ezeken az országokban használt E1 vonalak 30 hordozócsatornát támogatnak.
Meghatározták az ISDN Broadband (B-ISDN) nevű harmadik formáját is. Az ISDN legfejlettebb formáját arra tervezték, hogy akár százmásodperc sebességet is lehessen méretezni, száloptikás kábeleket futtathat, és az ATM- t váltó technológiaként használja. A szélessávú ISDN soha nem érte el a mainstream használatát.