A dial-up hálózati technológia lehetővé teszi a PC-k és egyéb hálózati eszközök számára, hogy hagyományos telefonvonalakon keresztül csatlakozzanak a távoli hálózatokhoz. Amikor a World Wide Web az 1990-es években népszerűvé vált, a dial-up volt az internetes szolgáltatások legelterjedtebb formája, de sokkal gyorsabb szélessávú internetes szolgáltatások szinte teljesen lecserélték ma.
Dial-up hálózat használata
A telefonos kapcsolaton keresztül történő online elérés ugyanúgy működik ma, mint a web első napjaiban. A háztartás egy előfizetői internetszolgáltatóval ellátott szolgáltatási tervet ír elő, összekapcsolja a telefonos modemet az otthoni telefonvonalukkal, és felhív egy nyilvános hozzáférési számot online kapcsolat létrehozására. Az otthoni modem egy másik, a szolgáltatóhoz tartozó modemet hív meg (ami a folyamat során megkülönbözteti a hangot). Miután a két modem kölcsönösen kompatibilis beállításokat kötött, a kapcsolat létrejön, és a két modem folyamatosan cseréli a hálózati forgalmat, amíg az egyik vagy a másik megszakad.
A telefonos internetszolgáltatás többféle eszközzel történő megosztása többféle módszerrel érhető el. Ne feledje, hogy a modern szélessávú forgalomirányítók nem támogatják a telefonos kapcsolatok megosztását.
A vezetékes szélessávú internetszolgáltatással ellentétben a telefonos előfizetés bármely olyan helyről használható, ahol nyilvános hozzáférési telefonok állnak rendelkezésre. A EarthLink Dial-Up Internet például több ezer hozzáférési számot biztosít az Egyesült Államok és Észak-Amerika számára.
Dial-up hálózatok sebessége
A dial-up hálózatok a hagyományos modemtechnika korlátai miatt rendkívül rosszul teljesítenek. Az első modemek (az 1950-es és 1960-as években készültek) 110 és 300 baud (az Emile Baudot névadó analóg jelmérés egysége) mért sebességén működtek, ami 110-300 bit / másodperc (bps) . A modern dial-up modemek technikai korlátok miatt legfeljebb 56 Kbps (0,056 Mbps) sebességet érhetnek el.
Az olyan szolgáltatók, mint a Earthlink, olyan hálózati gyorsítási technológiát hirdetnek, amely azt állítja, hogy jelentősen javítja a telefonos kapcsolatok teljesítményét a tömörítési és gyorsítótárazási technikák használatával. Bár a telefonos gyorsítók nem növelik a telefonvonal maximális határait, bizonyos helyzetekben hatékonyabban tudják használni. A telefonos kapcsolat általános teljesítménye alig elegendő az e-mailek olvasásához és az egyszerű webhelyek böngészéséhez.
Dial-up versus DSL
A távbeszélő és a digitális előfizetői vonal (DSL) technológiák lehetővé teszik az internet elérését telefonvonalakon keresztül. A DSL fejlett digitális jelátviteli technológiája révén több mint 100-szoros sebességet ér el a telefonos kapcsolatokhoz képest. A DSL nagyon magas frekvenciákon is működik, amelyek lehetővé teszik a háztartás számára, hogy ugyanazt a telefonvonalat használja mind a hanghívások, mind az internetes szolgáltatások számára. Ezzel szemben a betárcsázás kizárólagos hozzáférést igényel a telefonvonalhoz; ha a telefonos internethez csatlakozik, a háztartás nem tudja használni a hanghívásokat.
A tárcsázó rendszerek speciális célú hálózati protokollokat használnak, mint például a Point-to-Point Protocol (PPP), amelyek később a DSL-hez használt PPP over Ethernet (PPPoE) technológia alapját képezték.