Bevezetés a tartalomszállítási és terjesztési hálózatokba (CDN)

Számítógépes hálózatban a CDN a Tartalomszolgáltató Hálózat vagy a Tartalomelosztó Hálózat . A CDN egy elosztott ügyfél / kiszolgáló rendszer, melynek célja az internetes alkalmazások megbízhatóságának és teljesítményének javítása.

A CDN-k története

A tartalomszolgáltató hálózatok kezdtek elterjedni, hiszen a World Wide Web (WWW) népszerűsége az 1990-es években robban. A műszaki vezetők rájöttek arra, hogy az internet nem képes kezelni a gyorsan növekvő hálózati forgalmat anélkül, hogy intelligens módszerek lennének az adatok áramlásának kezelésére.

Az 1998-ban alapított Akamai Technologies volt az első olyan cég, amely a CDN-k körében nagyszabású üzletet alapított. Mások változatos sikerekkel követték. Később különböző telekommunikációs társaságok, mint az AT & T, a Deutsche Telekom és a Telstra saját CDN-eket építettek. A tartalomszolgáltató hálózatok ma a webes tartalom jelentős részét hordozzák, különösen a nagy fájlokat, például a videókat és az alkalmazásletöltéseket. Mind kereskedelmi, mind nem kereskedelmi CDN létezik.

A CDN működése

A CDN szolgáltató a kiszolgálókat az interneten található kulcsfontosságú helyeken telepíti. Minden kiszolgáló nagy mennyiségű helyi tárterületet tartalmaz, valamint az adatok másolatainak szinkronizálását a tartalomhálózaton keresztül a replikációnak nevezett folyamat révén. Ezek a szerverek adatgyűjtőként működnek. Annak érdekében, hogy a gyorsítótáradatok a világ minden táján a leghatékonyabbak legyenek az ügyfelek számára, a CDN szolgáltatók a földrajzilag diszpergált "élhelyeken" telepítik szervereiket - olyan helyeket, amelyek közvetlenül az internet gerinchálózatához kapcsolódnak , általában a nagy internetszolgáltatók (ISP) . Vannak, akik ezeket a "Látószolgálat" (PoP) kiszolgálóknak vagy "éles gyorsítótárnak" nevezik.

Olyan tartalomszolgáltató, aki adatait CDN előfizetőkön keresztül kívánja terjeszteni a szolgáltatóval. A CDN-szolgáltatók a megjelenítők számára hozzáférést biztosítanak a kiszolgálóhálózathoz, ahol a tartalomobjektumok eredeti verziói (általában fájlok vagy fájlcsoportok) feltölthetők az elosztásra és a gyorsítótárba. A szolgáltatók olyan URL-t vagy szkriptet is támogatnak, amelyet a megjelenítők beágyaztak a webhelyeikbe, hogy megmutathassák azokat a tárolt tartalomobjektumokat.

Ha az internetes ügyfelek (webes böngészők vagy hasonló alkalmazások) tartalomra vonatkozó kéréseket küldenek, a kiadó fogadó szerverei szükség szerint válaszolnak és kéréseket indítanak a CDN-kiszolgálókhoz. Megfelelő CDN-szervereket választanak ki, hogy a tartalmat az ügyfél földrajzi helyzete szerint szállítsák. A CDN hatékonyan hozza az adatokat közelebb a kérelmezőhöz, hogy minimálisra csökkentsék az interneten történő átvitelhez szükséges erőfeszítéseket.

Ha egy CDN-kiszolgálót kérnek egy tartalomobjektum küldésére, de nincs másolata, akkor viszont egy szülő CDN-kiszolgálót kér. A példánynak a kérelmezőhöz való továbbítása mellett a CDN-kiszolgáló megmenti (cache) a másolatot, hogy az ugyanazon objektumra vonatkozó későbbi kérések teljesüljenek anélkül, hogy újra fel kellene kérniük a szülőt. Az objektumok eltávolításra kerülnek a gyorsítótárból, amikor a kiszolgálónak szabad helyet kell felszabadítania (egy folyamat, amelyet kilakoltatásnak neveznek) vagy amikor az objektumot nem igényelték bizonyos ideig (az öregedés folyamatát).

A tartalomszolgáltató hálózatok előnyei

A CDN-k többféleképpen élvezik a szolgáltatókat, a tartalomszolgáltatókat és az ügyfeleket (felhasználókat):

CDN-kkel kapcsolatos problémák

A CDN szolgáltatók általában a hálózatuk forgalmának megfelelően számolják fel ügyfeleiket alkalmazásuk és szolgáltatásaik révén. A díjak gyorsan felhalmozódhatnak, különösen akkor, ha az ügyfelek többszintű szolgáltatási tervekre előfizetnek és meghaladják a határértékeket. A nem tervezett társadalmi és híresemények, vagy néha a szolgáltatásmegtagadás (DoS) támadások által kiváltott hirtelen forgalmi tüskék különösen problémásak lehetnek.

A CDN használata növeli a tartalomszolgáltató kiadásait a harmadik féltől származó vállalkozásokra. Ha a szolgáltató az infrastruktúrájával kapcsolatos technikai problémákat tapasztal, akkor a felhasználók jelentős használhatósági problémákat tapasztalhatnak, mint például a lassú videó streaming vagy a hálózati időtúllépések. A tartalmi oldal tulajdonosai panaszokat kaphatnak, mivel a végfelhasználók általában nem azonosulnak a CDN-kkel.