A második világháborútól a modern Wi-Fi-ig
A vezeték nélküli kommunikáció terjedési spektrumát jelenleg a Wi-Fi és néhány mobilhálózat használja a következő előnyök elérése érdekében:
- Megnövelt megbízhatóság - csökkenti a vezeték nélküli interferencia hatását a kommunikációs csatornára
- Fokozott sávszélesség - kihasználja a további vezeték nélküli spektrumokat, hogy jobban kihasználhassák és megoszthassák a sávszélességet több csatorna között
- A biztonság növelése - korlátozza a támadók azon képességét, hogy elfogják az átviteleket
A diffund spektrum mögött az a legfontosabb elképzelés, hogy a vezeték nélküli kommunikációt egy sor kapcsolódó adatátvitelre szétválasztják, az üzeneteket a rádiófrekvenciák széles skáláján keresztül küldik el, majd a fogadó oldalon jeleket gyűjtenek és újracsatlakozzanak.
Számos különböző technika létezik a spektrum kiterjesztésére vezeték nélküli hálózatokon. A Wi-Fi protokollok mind a frekvencia ugrás (FHSS), mind a közvetlen szekvencia (DSSS) szórt spektrumot használják.
A Spread Spectrum Technology története
A szórt spektrum technológiát eredetileg a rádióadások megbízhatóságának és biztonságának javítására fejlesztették ki, elsősorban a katonai kommunikációs rendszerekben. A második világháború előtt és alatt számos híres személy vett részt a frekvenciasugárzás terjedési spektrum alkalmazások korai kutatásában, köztük Nikola Tesla és Hedy Lamarr. Mielőtt a Wi-Fi és a mobilhálózatok népszerűvé válnának, a távközlési iparág az 1980-as évektől kezdve kezdett el szélesíteni a különböző szórt spektrumú alkalmazásokat.