Amikor bevásárol egy kamerát, fontos tudni a különbséget
Számos videokamera (és még az okostelefonok is) tartalmaznak valamilyen képstabilizáló (IS) technológiát a videózás elmosódásának csökkentése érdekében, amely remegő kézből vagy testmozgásból ered. A legalapvetőbb egy állvány, de a technikák két formája van, amelyek tovább lépnek: optikai és digitális.
A képstabilizálás fontos minden videokamera esetében, de különösen fontos azoknál, akik lassú zársebességgel vagy hosszú optikai zoom objektívvel rendelkeznek. Ha a lencse a maximális nagyításhoz képest nagyításra kerül, rendkívül érzékeny a legkisebb mozgásra is.
Néhány gyártó márkanevet adott a képstabilizációs technológiájukra. A Sony átveszi a SteadyShot-ot, miközben a Panasonic Mega OIS és Pentax Shake Reduction-ot hívja. Mindegyiknek van az árnyalata, de ugyanazt a funkciót látja el.
Mindenesetre mindig meg kell néznie a marketing zsargon mögött, és nézze meg a specifikációkat. Jeleznie kell, hogy egy adott kamkorder rendelkezik-e optikai vagy digitális stabilizációval vagy mindkettővel.
Optikai képstabilizáció
Az optikai képstabilizáció (OIS) a képstabilizáció leghatékonyabb formája. Az optikai képstabilizátorral rendelkező videokamerák jellemzően apró gyroérzékelőkkel rendelkeznek, amelyek a lencse belsejében gyorsan eltolják az objektívüveg darabjait az elmosódott mozgásra, mielőtt a képet digitális formává alakítják.
A képstabilizáló technológia akkor tekinthető optikainak, ha mozgó elemet tartalmaz a lencsén belül.
Néhány videokamera-gyártó lehetővé teszi, hogy az optikai képstabilizátort be- és kikapcsolja, vagy többféle módot is tartalmaz, amelyek kompenzálják a kamera különböző mozgását (függőlegesen vagy vízszintesen).
Digitális képstabilizáció
Az optikai rendszerektől eltérően a digitális képstabilizátor (más néven elektronikus képstabilizátor, vagy EIS) szoftvertechnológiát alkalmaz, hogy csökkentsék a bizonytalan kezek videóra gyakorolt hatását. A modelltől függően ez többféle módon is megvalósítható.
Egyes videokamerák kiszámolják a testmozgás hatását, és ezeket az adatokat használják arra, hogy beállítsák, mely képpontokat használják a kamera képérzékelőjén . A látható kereten túlmutató képpontokat használ mozgó pufferként, hogy az átmeneti képkockára átlátható legyen.
A fogyasztói digitális videokamerák esetében a digitális képstabilizáció általában kevésbé hatékony, mint az optikai stabilizálás. Tekintettel arra, hogy alaposan meg kell nézni, amikor a kamkorder azt állítja, hogy "képstabilizáció". Talán csak a digitális változat lehet.
Vannak olyan szoftverek is, amelyek még a felvétel után is alkalmazhatják a stabilizációs szűrőt a videóra, a pixelmozgások nyomon követésével és a keret beállításával. Azonban ez kisebb vágott képet eredményez egy csökkentett keret vagy extrapoláció miatt, hogy kitöltse az elveszett éleket.
Egyéb képstabilizációs technológiák
Bár az optikai és a digitális stabilizáció a leggyakoribb, más technológiák is próbálják megjavítani a bizonytalan videót is.
Például vannak olyan külső rendszerek, amelyek stabilizálják az egész kameratestet, nem pedig a kamera lencséjén belül. Ennek az a módja, hogy a gyűrűs kamerát a fényképezőgép testéhez csatlakoztatva stabilizálni kell. Ezeket gyakran látják mozgó járműből történő fényképezéskor.
Egy másik ortogonális átviteli CCD (OTCCD), amelyet csillagászati célokra használnak az állóképek stabilizálására.