Az adatbázis-tervezésben használt közös kifejezés egy "relációs adatbázis", de az adatbázis-kapcsolat nem ugyanaz, és nem jelenti azt, ahogy a neve is sugallja, az asztalok közötti kapcsolatot. Inkább egy adatbázis-kapcsolat egyszerűen egy relációs adatbázisban lévő egyedi táblázatra utal.
Egy relációs adatbázisban a tábla reláció, mert oszlopsor formátumban tárolja az adatok közötti kapcsolatot. Az oszlopok az asztal attribútumai, míg a sorok az adatrekordokat reprezentálják. Az egyetlen sor az adatbázis-tervezők számára egy tuple néven ismert.
A kapcsolat definíciója és tulajdonságai
Egy reláció vagy táblázat egy relációs adatbázisban bizonyos tulajdonságokkal rendelkezik. Először is, annak neve egyedinek kell lennie az adatbázisban, azaz egy adatbázis nem tartalmazhat több azonos nevű táblázatot. Ezután minden relációnak oszlopokból vagy attribútumokból kell állnia, és tartalmaznia kell egy sor sorokat, amelyek tartalmazzák az adatokat. Az asztalnevekhez hasonlóan a tulajdonságok nem azonosak.
Ezután a tuple (vagy sor) nem lehet duplikátum. A gyakorlatban az adatbázis valójában kettős sorokat tartalmazhat, de ennek elkerülése érdekében léteznie kell olyan gyakorlatoknak, mint például az egyedi primer kulcsok használata (legközelebb).
Tekintettel arra, hogy egy tuple nem lehet másodpéldány, ebből az következik, hogy egy kapcsolatnak legalább egy attribútumot (vagy oszlopot) tartalmaznia, amely egyedileg azonosítja az egyes sorokat (vagy sorokat). Ez általában az elsődleges kulcs. Ez az elsődleges kulcs nem duplikálható. Ez azt jelenti, hogy egyetlen tuple sem lehet ugyanolyan egyedi, elsődleges kulccsal. A kulcsnak nem lehet NULL értéke, ami egyszerűen azt jelenti, hogy az értéknek ismernie kell.
Továbbá minden egyes cellának vagy mezőnek egyetlen értéket kell tartalmaznia. Például, nem írhat be valami "Tom Smith" -et, és elvárja az adatbázistól, hogy megértse, hogy van vezeték- és vezetékneved; inkább az adatbázis fogja megérteni, hogy az adott cellának az értéke pontosan az, ami be lett írva.
Végül minden attribútumnak vagy oszlopnak ugyanabból a tartományból kell állnia, ami azt jelenti, hogy ugyanolyan adattípusúaknak kell lenniük. Egy sztringet és egy számot nem lehet egyetlen cellában keverni.
Mindezek a tulajdonságok vagy korlátok szolgálnak az adatok integritásának biztosítására, ami fontos az adatok pontosságának megőrzésében.