A DBMS védi, rendszerezi és kezeli az adatokat
Az adatbázis-kezelő rendszer (DBMS) olyan szoftver, amely lehetővé teszi a számítógép számára az adatok tárolását, visszakeresését, hozzáadása, törlését és módosítását. A DBMS kezeli az adatbázis összes elsődleges szempontját, beleértve az adatkezelés kezelését, például a felhasználói hitelesítést, valamint az adatok beillesztését vagy kivonását. A DBMS definiálja az adat sémát, vagy az adatszerkezet struktúráját.
Azok a napi eszközök, amelyeket mindennel használunk, a jelenetek mögött álló DBMS-eket igényelnek. Ez magában foglalja az ATM-eket, a repülőjegy-foglalási rendszereket, a kiskereskedelmi leltárrendszert és a könyvtári katalógusokat.
A relációs adatbázis-kezelő rendszerek (RDBMS) implementálják a táblák és kapcsolatok relációs modelljét.
Az adatbázis-kezelő rendszerek háttere
A DBMS már az 1960-as évek óta létezik, amikor az IBM kifejlesztette az első olyan DBMS modellt, amely az információkezelő rendszer (IMS) néven ismert, amelyben az adatokat egy hierarchikus fa struktúrában számítógépen tárolták. Az egyes adatok csak a szülő és a gyermek nyilvántartásai között kapcsolódtak.
Az adatbázisok következő generációja olyan hálózati DBMS rendszerek voltak, amelyek a hierarchikus tervezés néhány korlátait próbálták megoldani az adatok közötti egy-sok kapcsolattal. Ez az 1970-es évekbe vezetett, amikor a relációs adatbázis modelljét az IBM Edgar F. Codd, szó szerint a mai relációs DBMS apja alapította.
A modern relációs DBMS jellemzői
A relációs adatbázis-kezelő rendszerek (RDBMS) implementálják a táblák és kapcsolatok relációs modelljét. A mai relációs DBMS-ek elsődleges tervezési kihívása az adatok integritásának megőrzése, ami megóvja az adatok pontosságát és konzisztenciáját. Ezt biztosítja az adatokra vonatkozó korlátozások és szabályok, amelyek megkönnyítik az átfedéseket vagy az adatvesztést.
A DBMS-k engedélyezés útján ellenőrzik az adatbázishoz való hozzáférést is, amely különböző szinteken megvalósítható. Például a vezetők vagy az adminisztrátorok olyan adatokhoz férhetnek hozzá, amelyek nem láthatók más alkalmazottak számára, vagy engedélyezhetik az adatok szerkesztését, míg néhány felhasználó csak azt megtekintheti.
A legtöbb DBMS a strukturált SQL lekérdezési nyelvet használja, amely az adatbázissal való kommunikáció módját biztosítja. Valójában még akkor is, ha az adatbázis olyan grafikus felületet biztosít, amely lehetővé teszi a felhasználók számára az adatok könnyű megtekintését, kiválasztását, szerkesztését vagy egyéb manipulálását, az SQL ezeket a feladatokat a háttérben végzi.
Példák a DBMS-ekre
Ma számos kereskedelmi és nyílt forráskódú DBMS létezik. Valójában a kívánt adatbázis kiválasztása összetett feladat. A csúcskategóriás relációs DBMS piacot az Oracle, a Microsoft SQL Server és az IBM DB2 dominálják, minden hiteles választás a komplex és nagy adatrendszerek számára. Kisebb szervezetek vagy otthoni felhasználók számára a népszerű DBMS-ek a Microsoft Access és a FileMaker Pro.
Újabban más nem-relációs DBMS-k népszerűbbek. Ezek a NoSQL-ízek, amelyekben az RDBM-ek szigorúan definiált sémáját rugalmasabb struktúra váltja fel. Ezek hasznosak olyan nagyon nagy adatkészletek tárolására és kezelésére, amelyek széles adattípusokból állnak. A térség legfontosabb szereplői közé tartozik a MongoDB, a Cassandra, a HBase, a Redis és a CouchDB.