A monó, sztereó, többcsatornás és térhangzás alapjai

A sztereó még mindig uralja a terepet

Ha a hangösszetevők közös hangformátumainak leírása zavartan hagyja, akkor meg kell tanulnod néhány olyan kifejezést, amelyet az audiophilesnek ismernie kell.

Monó hangzás

A monó hangzás egy hangsáv vagy csatorna, amelyet egy hangszóró hoz létre. Ez is ismert Monophonic hang vagy High-Fidelity hang. A monó hangot az 1950-es években sztereó vagy sztereó hangzás váltotta fel, így nem valószínű, hogy az otthona bármely monó felszereléséhez vezetne.

Sztereó hang

A sztereó vagy a sztereó hangzás két külön hangcsatornát vagy hangsávot tartalmaz, amelyet két hangszóró állít elő. A sztereó hangzás érzékeli az irányt, mert különböző hangok hallhatók minden irányból. A sztereó hangzás még ma is a legelterjedtebb hangvisszaadás a mai használatban.

Surround hang vagy többcsatornás hang

A többcsatornás hangzást is ismerő Surround hangot legalább négy, legfeljebb hét független hangcsatorna és hangszóró hozza létre a hallgató előtt és mögött. A cél a hangszóró hangosítása. A Surround hangot DVD-lemezekre, DVD-filmekre és néhány CD-re lehet rögzíteni. A 1970-es években a Surround hangzás népszerűvé vált a Quadraphonic hangzás bevezetésével, amelyet Quad néven is ismert. Azóta, surround hangzású vagy többcsatornás hang alakult ki, és használják az előkelő házimozi rendszerekben. A többcsatornás audió három konfigurációban áll rendelkezésre: 5.1, 6.1 vagy 7.1 csatornás hang.