Mi a légzsák?

A légzsákok olyan passzív visszatartó eszközök, amelyek aktiválódnak, amikor egy jármű balesetbe kerül. A hagyományos biztonsági övekkel ellentétben, amelyek csak akkor működnek, ha a vezető vagy az utas felcsavarodik, a légzsákokat úgy kell megtervezni, hogy automatikusan bekapcsolódjanak a szükséges pillanatban.

Minden új járműnek az Egyesült Államokban tartalmaznia kell az első légzsákokat a sofőrre és az utasra, de sok autógyártó megy ezen a minimális követelményen túl.

Fontos: a légzsákok kikapcsolása biztonsági aggodalmak miatt

A légzsákokat úgy tervezték, hogy ne legyenek bekapcsolva, de néha ki is kapcsolhatók. Ez a biztonsági aggályok miatt van, mivel vannak olyan esetek, amikor a légzsákok valójában többet ártanak, mint a jó.

Ha a jármű tartalmazza az utasoldali oldallégzsákok letiltásának lehetőségét, akkor a kikapcsolási mechanizmus rendszerint a kötélzet utasoldalán található.

A vezetőoldali légzsákok hatástalanítási eljárása jellemzően bonyolultabb, és a helytelen eljárás után a légzsák beindulhat. Ha aggódik amiatt, hogy a vezető oldali légzsákja megsérülhet, akkor legjobb gyakorlata, ha egy képzett szakember letiltja a mechanizmust.

Hogyan működnek a légzsákok?

A légzsákrendszerek általában több érzékelőből, vezérlőmodulból és legalább egy légzsákból állnak. Az érzékelőket baleset esetén valószínűleg veszélyeztető helyzetekbe helyezik, és a gyorsulásmérőkről, a keréksebesség-érzékelőkről és egyéb forrásokról származó adatokat a légzsák vezérlőegysége is felügyelheti.

Ha különleges körülményeket észlel, akkor a vezérlőegység képes aktiválni a légzsákokat.

Minden egyes légzsák kiáramlik, és be van csomagolva egy olyan rekeszbe, amely a műszerfalon, a kormánykeréken, az ülésen vagy máshol található. Kémiai hajtóanyagokat és iniciáló eszközöket is tartalmaznak, amelyek képesek a hajtóanyagokat meggyújtani.

Amikor egy vezérlőegység előre meghatározott körülményeket észlel, képes arra, hogy jelet küldjön egy vagy több iniciátoreszköz aktiválására. A kémiai hajtóanyagokat ezután meggyújtják, és gyorsan feltöltik a légzsákokat nitrogéngázzal. Ez a folyamat olyan gyorsan megy végbe, hogy a légzsák teljes mértékben felfújható kb. 30 milliszekundum alatt.

Miután a légzsákot egyszer telepítették, ki kell cserélni. A kémiai hajtóanyagok teljes mennyiségét elégetik, hogy egyszerre csak a zsákot feltöltsék, így ezek egyszer használatos eszközök.

A légzsákok valóban megakadályozzák a sérüléseket?

Mivel a légzsákokat egyfajta kémiai robbanás aktiválja, és a készülékek ilyen gyorsan felrobbannak, potenciálisan kárt okozhatnak vagy megölik az embereket. A légzsákok különösen veszélyesek a kisgyermekek és az emberek számára, akik a kormánykerékhez vagy a kormánykerékhez túl szorosan ültek, amikor baleset következik be.

Az Országos Közúti Közlekedésbiztonsági Közigazgatási Hivatal szerint a légzsákok körülbelül 3,3 millióra voltak telepítve 1990 és 2000 között. Ebben az időben az ügynökség 175 halálos áldozatot és több súlyos sérülést jegyzett meg, amelyek közvetlenül kapcsolódhatnak a légzsákok telepítéséhez. Ugyanakkor az NHTSA becslése szerint a technológia több mint 6000 életet mentett meg ugyanabban az időkeretben.

Ez jelentős csökkenés a halálos áldozatokban, de létfontosságú, hogy ezt az életmentő technológiát megfelelően használjuk. A sérülések lehetőségének csökkentése érdekében a rövid rázkódásnak kitett felnőtteknek és a kisgyermekeknek soha ne legyen kitéve az első légzsák elhelyezésének. A 13 év alatti gyermekek nem ülhetnek a jármű első ülésén, kivéve, ha a légzsák ki van kapcsolva, és a hátsó ülésekkel ellátott autósüléseket soha nem szabad az első ülésen elhelyezni. Veszélyes lehet a légzsák és a vezető vagy az utas közötti objektumok elhelyezése is.

Hogyan változott az Airbag technológia az évek során?

Az első légzsák design 1951-ben szabadalmaztatott, de az autóipar nagyon lassan fogadta el a technológiát.

1985-ig a légzsákok nem jelentek meg szabványos felszereléssel az Egyesült Államokban, és a technológia csak ezt követően széles körben elterjedt. A passzív utasbiztonsági jogszabályok 1989-ben minden járművön vagy egy vezetőoldali légzsákot vagy automata biztonsági övt igényeltek, és 1997-ben és 1998-ban kiegészítő jogszabályok kiterjesztették a mandátumot a könnyű tehergépkocsik és a kettős első légzsákok fedezésére.

A légzsák technológiája ugyanazokon az alapelveken működik, mint 1985-ben, de a tervek rendkívül kifinomultabbá váltak. A légzsákok több éve viszonylag buta eszközök voltak. Ha egy érzékelő aktiválódott, akkor a robbanó töltés beindulna, és a légzsák felgyulladna. A modern légzsákok összetettebbek, és közülük sokan automatikusan kalibráltak, hogy figyelembe vegyék a vezető és az utas helyzetét, súlyát és egyéb jellemzőit.

Mivel a modern intelligens légzsákok képesek arra, hogy a körülményekhez képest kisebb erőt fejtsenek ki, tipikusan biztonságosabbak, mint az első generációs modellek. Az újabb rendszerek tartalmaznak még több légzsákot és különböző típusú légzsákokat, amelyek segíthetnek megakadályozni a sérüléseket további helyzetekben. Az elülső légzsákok nem hasznosak az oldalirányú ütközésekben, átfordulásokban és más típusú balesetekben, de sok modern jármű jön a légzsákokkal, amelyek más helyeken vannak felszerelve.