Mi a különbség a japán és az amerikai animáció között?

Azóta, hogy a japán animáció (más néven anime) átkeresztelte a kontinenseket, és népszerűvé vált az amerikai nézők generációival szemben, forradalmasodott, hogy melyik kiváló: japán vagy amerikai animáció. Az amerikai animátorok és animációs rajongók lustálkodnak a japán stílus és módszerek miatt; A japán animációs rajongók az amerikai stílust zavarba ejtik, vagy túl komikusak. De mi a különbség a kettő között?

A stílus

A legegyszerűbb válasz a stílus: a japán animációk vizuális megjelenése és az amerikai animációk vizuális megjelenése, leginkább az emberi karakterek kialakításában. A megkülönböztető nagy szemek számos fényvisszaverő kiemeléssel és részletes színnel vannak az anime legfőbb jellemzője, valamint a kis orrok és szájuk, amelyeket általában minimális vonalak jeleznek. (Még az irreálisan széles, nagyvonalú szájukat is kedvelő bizonyos stílusok minimális vonalakkal ábrázolják őket.) A stílus maga sok szöget és áramló, csillapított vonalat használ. Az olyan dolgokat, mint a szempillák, a haj és a ruha, részletesebben ábrázolják. A szín gyakran több változatot és árnyékolást alkalmaz, nagyobb figyelmet fordítva a nem vázolt kiemelkedésekre és az árnyékokra, hogy mélyebbre növelje.

Ezzel ellentétben, az amerikai animáció vagy a "realizmus" (ugyanolyan realisztikus, mint amilyet egyébként is elérheti) vagy nagymértékben eltúlzott, komikus rajzfilmfigurák kísérletei kísérleteznek, lekerekített, túlzottan eltúlzott funkciókkal. Általában kevésbé részletezik, inkább a stílusok trükkjeire koncentrálnak, hogy a részleteket finomabb, alulbecsült módon és kevésbé figyeljék az árnyékolásra a szilárd blokkszínek helyett, kivéve azokat a drámai jeleneteket, amelyek megkövetelik.

Ahol az amerikai animáció hiányzik ebben a szempontban, azonban ez az animáció összegét teszi ki. Az amerikai animáció sok eredeti animációs mozifilt tartalmaz, ezek közül néhányat ciklikusan használnak, de még mindig finoman animálták keretenként. Ezzel szemben az anime sok csalást használ: olyan hosszú jelenetek, amelyekben csak a karakter száj (és esetleg néhány szálszál) mozog a kulcsfontosságú információk átadásakor, vagy olyan gyors mozgást ábrázol, amelyben egy akcióban fagyasztott karakter van gyors mozgású, stilizált háttér, amely kis animációt igényel. Gyakran drámai felvételeket használnak mintázott háttérrel, néhány mozgó érzelmi szimbólum kíséretében monológ. Mindkét stílus újrahasznosítja a felvételeket és a szekvenciákat, de a japán animáció általában kevésbé nyilvánvaló. Ezért hívják a japán anime néha "lusta" az amerikai animátorok számára.

A stíluselem egy kicsit tovább halad, mint a rajzoló stílusoké. Az amerikai animáció hajlamos egyenes kamerás felvételeket használni, kevésbé érdekelnek a filmszögek és a drámák, mint az események egyértelmű ábrázolásával, bár vannak kivételek e szabálytól. A japán animáció gyakran eltolódott szögeket, perspektívákat és zoomokat használ, hogy fokozza a jelenet hangulatát, és szélsőségesen hatást gyakoroljon.

A legnagyobb különbség azonban a tartalomban és a közönségben van. Amerikában az animációs rajzfilmek és filmek többnyire gyermekeknek tekinthetők, és a közönségre céloznak. Japánban az anime lehet gyermekek vagy felnőttek számára, és néhány japán behozatal okozott néhány érdekes meglepetést, amikor a szülők felfedezték, hogy gyermekeiknek valami érettebb természete van. Továbbá a gyermekek számára megfelelő és felnőttek számára megfelelő ötlet különbözhet a két kultúra között, és a japán tízéves korosztály számára megfelelőnek tartott, nem tekinthető megfelelőnek egy tízéves amerikai számára. A legtöbbet a kulturális különbségek magyarázzák, és egy amerikai megfigyelő japán anime olyan kulturális referenciákat vagy kontextuális nyomokat észlelhet olyan helyekről, amelyek nem lennének jelen az amerikai animációkban.

Mindemellett a különbségek nem igazán olyan nagyok. Mindkettő elmélkedik egy történetben egy animált médiumban, mind a digitális, mind a hagyományos módszerekkel. Mindkettő túlzás, hogy hangsúlyozza az érzelmeket a karakteres akciókban, valamint más trükköket, mint például a várakozást, a jól időzített zenét, valamint a squash és stretch. Mindkettő követi az animáció alapelveit, és abszolút odaadással kell járnia a vízi járművön. Végül nincs valaki, ami jobb; ez csak az ízlés és a preferencia kérdése.